Ökoturizmus nyomában
Kilenc évvel ezelőtt, amikor Rióban a brazil portugál nyelv rejtelmeit tanultam, különös ajándékot is kaptam az órák mellé: hetente egyszer az iskola egy különleges délutánt szervezett számunkra. Ilyenkor egy helyi idegenvezető – egy közeli favellából érkezett, az erdő és a hegyek gyermeke – vitt el minket rejtett ösvényeken át. Ezeken a túrákon csak a tömegközlekedés költségeit kellett állnunk, a program maga ajándék volt. Olyan helyekre jutottunk el, ahová a turistabuszok kerekei sosem fordulnak be, és ahol a természet még nem tanulta meg, hogyan alkalmazkodjon a fényképezőgépekhez. Ezek az élmények mély nyomot hagytak bennem – és azóta is újra és újra visszavágyom.
Brazíliában az ökoturizmus több mint utazási forma: életérzés, szemlélet, kapocs a természet és az ember között. A helyiek számára szervezett túrák célja nemcsak a természeti és kulturális örökség bemutatása, hanem annak védelme és megértése is. Az ökoturizmus itt azt jelenti: felelősséggel, fenntartható módon lépni be az erdők és hegyek világába – nyitott szemmel, nyitott szívvel.
A túrákat minden esetben képzett vezetők irányítják. Nem indítanak különjáratokat: a természethez a helyi busz visz el, a hétköznapok ritmusát követve. A túraútvonalak – a híres trilhák – legtöbbször közvetlenül a favellákból indulnak, így már az első lépésektől kezdve betekintést kapunk a helyi közösségek mindennapjaiba. Itt nemcsak a táj, hanem az emberi sorsok is részei az útnak.
Az ökoturizmus különösen értékes mind a látogatók, mind a fogadó közösségek számára. Segít kialakítani a környezeti és kulturális tudatosságot, valódi élményeket nyújt, miközben óvja a természetet. Hozzájárul a helyi gazdaság fejlődéséhez, munkát ad, reményt ad – és lehetőséget. A favellák lakói számára az ökotúrák nemcsak jövedelmet, hanem büszkeséget is jelentenek: ők azok, akik megmutatják hazájuk rejtett kincseit.
Az esőerdők, ezek az élő szentélyek, különös tiszteletet követelnek. Egyedül útnak indulni nem ajánlott: a kiépítetlen ösvények, a sűrű vegetáció, és a vadon lakói – mint a kígyók, pumák és más ragadozók – veszélyt jelenthetnek. Aki Brazília lélegzetelállító szépségére vágyik, választhatja az ökoturizmust – de ehhez szükség van legalább alapszintű portugál nyelvtudásra, és arra a nyitottságra, amely elfogadja, hogy az utazás során helyiekkel, helyi módon kell túrázni.
Most újra visszatértem. Nemrég bejártam a Cunhambebe Nemzeti Park egy különösen szép útvonalát, amely Mangaratiba egyik favellájából indul. A kirándulásról saját videót is készítettem – a felvételeken nemcsak a park bejárata, hanem a favella mindennapjai is megelevenednek. Látni lehet, honnan indul az út a város pereméről a zöld rengetegbe, hogyan fonódik össze az emberi élet és a vadon. A kamerán keresztül most újra átélhető az út: a poros utcák, a domboldalra épült házak, a gyerekek, a hegyek árnyékában, és aztán az ösvény – amely a civilizáció határától egyenesen a természet szívébe vezet.