Földlabdás fa ültetése: miért a származás és a kitermelés dönti el, hogy megered-e?
Egy földlabdás fa értékét és későbbi eredésének esélyét nemcsak a mérete és a fajtája határozza meg. Legalább ennyire számít, honnan érkezik, hol nevelték, mikor termelték ki, és hány kézen ment keresztül, mire az ültetőgödör mellé kerül.
Az Alsótekeresi Faiskolában egy szakmai programon testközelből láthattuk, hogyan emelnek ki szakszerűen egy nagyméretű platánt: hogyan alakítják ki a földlabdát, hogyan rögzítik jutával, és hogyan mozgatják úgy, hogy a gyökérzet a lehető legkevésbé sérüljön. A videón jól látszik, miért nem mindegy, hogyan bánnak a földlabdával.
A földlabdás fák telepítésénél nemcsak az számít, milyen fajról vagy fajtáról van szó. Ugyanilyen fontos, hogy honnan származik a növény, milyen termőhelyen nevelték, mennyire ismert az előélete, mikor termelték ki, és milyen utat jár be addig, amíg a végleges telepítési helyére kerül.
A származási hely önmagában is lényeges. Egy más éghajlati, talaj- és nevelési körülmények között fejlődött fa másképpen reagálhat az új termőhelyre. Különösen nagyobb a bizonytalanság akkor, ha a növény külföldről érkezik, és nem ismert pontosan, hol és milyen körülmények között nevelték, mikor történt a kitermelése, mennyi idő telt el azóta, illetve hogyan tárolták és szállították.
További kockázatot jelent, ha a földlabdás fa nem közvetlenül a termelő faiskolából kerül a telepítés helyére, hanem közben egy értékesítési ponton vagy lerakatban áll. Ilyenkor a növény már kitermelt állapotban várakozik, és sokszor nem követhető pontosan, mennyi ideje van földlabdában, milyen vízellátást kapott, hányszor rakodták át, illetve mennyire maradt épen a földlabdája.
Minden egyes mozgatás, rakodás és áthelyezés újabb mechanikai terhelést jelenthet a gyökérzet számára. Ha a földlabda meglazul, megreped, részben szétesik, vagy a finom gyökerek sérülnek, az közvetlenül növeli az eredés kockázatát.
Ezért földlabdás fa esetében szakmailag a legbiztonságosabb megoldás az, ha a növényt közvetlenül termelő faiskolából, annak saját állományából választjuk ki, és a kitermelést követően a lehető legrövidebb, ellenőrizhető úton jut el a végleges telepítési helyére.
A videón jól látható maga a kitermelés technológiája is. A gép kialakítja a megfelelő méretű földlabdát, ezt követően a labdát jutával rögzítik, majd előkészítik a fát a mozgatásra. A cél az, hogy a földlabda stabil maradjon, a gyökérzet pedig a lehető legkisebb mértékben sérüljön.
A kitermelt fát ezért nem szabad egyszerűen a törzsénél fogva rángatni vagy emelni. A földlabda jelentős tömeg, amelyet megfelelő ponton és megfelelő eszközzel kell mozgatni. Ugyanez igaz akkor is, amikor a fa megérkezik a telepítés helyszínére: a lerakodásnál és az ültetőhelyre történő beemelésnél is a földlabda és a gyökérzet épségének megőrzése az egyik legfontosabb szempont.
A kitermelés időpontja sem mellékes. A lombhullató, földlabdás fák kitermelése alapvetően a nyugalmi időszakhoz kötődik, jellemzően a lombhullást követően, illetve tavasszal a vegetáció megindulása előtt.
Az egyre hosszabb és melegebb őszök azonban ezt az időszakot is egyre későbbre tolhatják. Ha a lomb sokáig a fán marad, a kitermelés sem kezdhető meg ugyanabban az időpontban, mint korábban. Ezzel párhuzamosan szűkülhet az az időablak, amely rendelkezésre áll a kitermelésre, a szállításra és a megfelelő telepítésre.
A jó minőségű faiskolai fa azonban önmagában még nem garancia a sikeres eredésre.
A kitermeléssel a fa gyökérzetének egy része szükségszerűen elveszik, ezért a növény vízháztartása érzékenyebbé válik. A földlabda kiszáradása, a nem megfelelő tárolás, a hosszú szállítás vagy a telepítés elhúzódása mind tovább növelhetik a kockázatot.
A telepítés után ezért az egyik legfontosabb feladat a megfelelő vízellátás. A frissen átültetett fa még nem rendelkezik az új termőhelyen kialakult, kiterjedt gyökérzettel, ezért az első időszakban a rendszeres és megfelelő mennyiségű öntözés az eredés egyik alapfeltétele.
De nemcsak a gyökérzet kerül teljesen új helyzetbe.
A faiskolában a fák jellemzően állományban fejlődnek, ahol a körülöttük lévő növények részben árnyékolják egymást. Amikor egy ilyen fa kikerül egy nyílt utcára, térre vagy parkba, a korábban részben árnyékolt törzset hirtelen közvetlen napsugárzás érheti.
Erős napsütésben és magas hőmérsékleten ez kéregsérüléshez, napégéshez és komoly hőstresszhez vezethet. A frissen telepített fáknál ezért a megfelelő törzsvédelemre is figyelni kell. Nem elég a fát elültetni és öntözni: az új mikroklímához történő alkalmazkodását is segíteni kell.
A földlabdás fa sikeres eredése tehát sok, egymásra épülő tényező eredménye: a megfelelő származás, az ismert előélet, a jó faiskolai nevelés, a szakszerű kitermelés, a stabil földlabda, a minél kevesebb mozgatás, a megfelelő szállítás, a szakszerű telepítés, a rendszeres vízellátás és a törzs védelme.
A telepítés ezért nem akkor kezdődik, amikor a fa megérkezik az ültetőgödör mellé. A sikeres eredés feltételeinek jelentős része már jóval korábban, a faiskolában eldől.
@Alsótekeresi Faiskola
#földlabdásfa #faültetés #faiskola #főkertész #zöldinfrastruktúra