Boldog gyermekek

2017.05.15

Brazíliában töltött időm alatt tapasztaltam hogy a helyi gyerekek tudnak gyermekek lenni. Több hónapos tartózkodásom alatt, csak egy "hisztis" kislányt láttam apukájával a rioi metron. Le is kellett szállniuk, a következő megállónál, mert ott úgy érzékeltem nem "divat".  Megfigyeltem, és úgy láttam, hogy élnek családi hagyományok, klasszikus "család", ahol a nő feladata összetartani a családot, a család lelke, viszont az apa a korlát a fegyelem. Nem láttam igazából babakocsis apróságokat. Ott szinte csak kézben, karban, szállítják a gyermekeket. Leginkább az apák, kisebbeket az anyukák. A csecsemők ott és akkor kapnak anyatejet, amikor szükségük úgy hozza. Anyuka egy kisebb vállkendőt terít magára és a csecsemőjére. Tömegközlekési eszközön, utcán, bevásárlóközpontban, és nem elbújva a többi embertől. Nem elkülönített helyiségkben. Nem tapasztaltam, hogy a gyerekek körül forogna a világ, miközben sokkal bensőbb szeretet kimutatást láttam a kisdedek felé, érintés, biztonságérzés. Salvadorban a gyorsan mélyülő óceánban az apuka vigyázott egyszerre öt gyerekére. Középső kislányát tanította úszni, közben a többi testvér is pancsolt. Hihetetlen volt nézni, hogyan tud két kezével mindegyik gyerekét kordában tartani. Akik úgy néztek az apjukra, mint egy istenre.  Úgy láttam, hogy az apa szava szent. Minden településen a legmodernebb játszóterek, vannak kialakítva, de az aprótalpúak, tinik inkább kinn  játszanak a parkokban, szaladgálnak, bandáznak. Saját készítésű sárkányt eregetnek. Nem gond ha nincs háló a grundon egy strand vagy röplabadpályához, ők megoldják a kérdést, két kerékpárt felfordítanak és meg is van a háló. Mobiltelefont, tabletet, és más "modernkori" találmányokat utcán nem használnak, ahogy a feknőttek se, mert mindenki tudja, hogy a tolvajok imádják ezeket elcsenni. Lehet hogy a "veszélyes, és hátrányos helyzetű emberek" miatt Brazíliában, még él az elveszett boldog gyermekkor?