Ahol újraéled a föld Biodiverzitásról, érzésből, helyből, embereknek

Van az a pillanat, amikor megállsz egy hivatal előtt. Még nincs kiírva semmi különös – csak egy kis tér, egy kopár ágyás, néhány járókelő. És mégis: érzed, hogy itt valami elkezdődhet.

Nekem Kesztölc volt az első ilyen pillanat. A polgármesteri hivatal előtt biodiverz ágyást álmodtam meg – nem egyszerűen virágokat ültettem, hanem élőhelyet hoztam létre. Méheknek, lepkéknek, fátyolkáknak. És az embereknek is. Mert a biodiverzitás nem elvont fogalom. Hanem élő kapcsolat köztem, közötted – és a minket körülvevő világgal.

Aztán jött Vértesszőlős. Pár héttel később, a Valusek út mentén. Ott már nem új kezdetről volt szó – hanem folytatásról. És az első hang után tudtam: ezt nem lehet abbahagyni. Valami tényleg elindult. Mindkét település kicsi, szerény, de nyitott. És ez minden. Mert ahol nyitottak az emberek, ott lehet jövőt építeni – gyökerekkel, virágporral, komposzttal.

Mi is az a biodiverzitás – emberi nyelven? Egyszerűen: az élet sokfélesége. A talajlakó gilisztáktól a bodobácsokig, a gyökerek között élő mikrobáktól a virágokon táncoló pillangókig. Amikor egy tér biodiverz, az nem klasszikusan rendezett. Nem steril. Nem művi. Hanem élettel teli. Egyszerre van benne rend és szabadság, szándék és véletlen. És közben minket is változtat. A gyerekeket, akik először látnak közelről egy csodás pillangót. Az időseket, akik mesélnek a régi mezőkről. A járókelőket, akik megállnak, és megkérdezik: "Mi ez itt? Valami más lett?" Végre nem beton. Hanem zöld.

Ősszel folytatom. Kesztölc, Vértesszőlős, Ágfalva, Nagycenk – négy település, ahol már mozdul a föld. Ahol nemcsak zöldfelületek újulnak meg, hanem a kapcsolatok is – ember és táj között. Mind a négy hely bizalmat adott. Megnyitották a tereiket, és én figyelemmel, helyhez hangolva dolgozom bennük tovább. És már vár Fertőszentmiklós is – csendben készül, hív magához, mint egy még el nem mondott történet.

Ágfalva különleges pont. Kapu Ausztria és Magyarország között – nemcsak földrajzilag, hanem szemléletben is. A természet itt is közös nyelv. A határ nem választ el – inkább kijelöl egy helyet, ahol össze lehet kapcsolódni. Ahol a növények, az emberek, a figyelem közös térben mozoghat.

És ott van Nagycenk. A falu, ahol Széchenyi István élt, gondolkodott és dolgozott – nem magáért, hanem egy jövőképért. Az örökség itt nem díszlet. Nem kiírás a kapura. Itt a múlt jelen van – a hársfasorban, a kastély falaiban, a templom csendjében, a föld alatt mozduló életben. Ez a táj – a világörökség része – nem kívül van rajtunk. Bennünk folytatódik, ha hagyjuk. Most valami új kezdődhet itt. Nem hangosan. Csendben, figyelemmel. A földből kiindulva, a jövő felé. Amit ő képviselt, azt szeretném továbbvinni – nem emlékként, hanem irányként.

Az egyetemi éveim alatt más irányba mentem, mint a többiek. Kilógtam a sorból – ahogy egész életemben. De tudtam, hogy az az utam. Szívből jött, és vitte magát. Porpáczy Aladár professzor Úr ezt látta. Nem kérdezett rá, nem igazított. Csak hagyta, és adott hozzá szárnyakat.

Már nincs köztünk. De most visszatérek arra a vidékre, ahonnan ő is származott. Ahol az édesapja a fertődi kertészeti technikum névadója volt. Nem visszaadni jövök – hanem továbbvinni. Azt, amit ők elkezdtek. Ha van, aki nyitva van rá, ott élet tud születni. És valami talán újraépülhet abból, ami egyszer már létezett.

#Biodiverzitás #Zöldfelületfejlesztés #FenntarthatóFejlődés #Környezetvédelem #Tájépítészet #Városfejlesztés #Településfejlesztés #Kesztölc #Vértesszőlős #Ágfalva #Nagycenk #Fertőszentmiklós #ÉlőhelyTeremtés #ZöldVáros #HelyiÉrtékek #JövőÉpítés #CiliPark #Örökség #KözösségiTér #TermészettelHarmóniában #Környezettudatosság #UrbanDesign #Városmegújítás #KözterületFejlesztés #Gyerekbarát #InnovatívTerek #SzívvelLélekkel #Hivatás