A múlt gyökerei, a jövő koronái – Így éled újjá Nagycenk zöld öröksége
Nagycenken a fasorok nem egyszerűen közterületi elemek, hanem a Széchenyi-örökség élő, lélegző tanúi, amelyek évszázadok történeteit hordozzák.
Nagycenk történeti zöldfelületei és fasorai számomra nem egyszerű közterületi elemek, hanem egy olyan élő örökség részei, amelyek évszázadok óta meghatározzák a település arculatát és hangulatát.
2025 júliusától látom el a település főkertészi feladatait. Csorba János polgármester részéről már a kezdetektől megfogalmazódott az az igény, hogy Nagycenk ismét erősebben kapcsolódjon ahhoz a történeti és tájképi örökséghez, amelyet a Széchenyi-kastély környezete, a fasorok és a település régi zöldstruktúrái képviselnek.
Ehhez próbáltam szakmailag olyan irányokat és megoldásokat adni, amelyek hosszú távon is fenntarthatóak, miközben tiszteletben tartják a település történeti karakterét és a Széchenyi-örökség szellemiségét.
A közös munka első nagyobb állomása 2025 őszén indult el egy átfogóbb zöldfelület-fenntartási és ifjítási programmal. A Széchenyi tér és több közterület növényállománya ekkor kapott erőteljesebb fenntartási kezelést, emellett évelőtelepítések is történtek a település több pontján.
A munkában 2025 októberének végén és november elején a Soproni Egyetem hallgatói is részt vettek, akik a nagyobb zöldfelület-ifjítási munkákban és az évelőtelepítésekben is aktívan közreműködtek.
Az évelőtelepítések folytatása 2026 májusában folytatódik, amelyet már az önkormányzat saját munkatársai végeznek. Az idei faültetési munkákat szintén a hivatal munkatársai végezték el.
Ebben az összefoglalóban azonban elsősorban az elmúlt időszak faültetési és fasor-rehabilitációs munkáit szeretném bemutatni.
A telepítések során kiemelt szempont volt a minőség és a hosszú távú fenntarthatóság. A kiválasztott helyszínekre nagyméretű, faiskolai nevelésű, háromszor iskolázott, erős gyökérzetű fák kerültek, amelyek megfelelő fenntartás mellett hosszú távon is biztosítani tudják az állomány stabilitását.
A Kis-allé és a platánok története
A Fertőboz felől érkező Kis-allé ma is különös hangulatot hordoz. Az ember érzi rajta, hogy nem véletlenül született meg azon a helyen, ahol ma áll.
A régi kertépítészeti szemléletben a fasorok nem pusztán árnyékot adtak. Vezettek, kapcsoltak, térélményt hoztak létre. A Széchenyi-kastély környezetében kialakított allé-rendszerek egykor a kastély, a település és a sírkert közötti kapcsolat részei voltak. Reprezentatív tengelyek, amelyek nemcsak a tájat szervezték, hanem egyfajta érkezési élményt is adtak.
A mai térszerkezet természetesen sok helyen megváltozott. A 84-es főút kialakítása, a későbbi beépítések és az elmúlt évtizedek átalakulásai megszakították ezt az eredeti rendszert, de a megmaradt fasorok még ma is őrzik ennek az egykori gondolkodásnak a nyomait.
A Kis-allé idős platánjai az elmúlt évtizedek során helyenként megritkultak. A hiányzó fákat korábban többféle fafajjal pótolták, köztük vadgesztenyével is, amelyek mára a klímaváltozás és a különböző kártevők miatt sok esetben leromlott állapotba kerültek.
A most megkezdett pótlás során fontos szempont volt számomra, hogy a fasor hosszú távon ismét egységes képet mutasson. Ennek részeként 2026 áprilisának elején 18 darab platán alapfaj (Platanus × acerifolia) került kiültetésre.
Tudatos döntés volt a történetileg alkalmazott klasszikus platán használata. Egy modern fajta idegenül hatott volna a több száz éves állomány mellett. A cél az, hogy a következő években, fokozatosan folytatódjon a rehabilitáció, és az elöregedő, beteg vadgesztenyék helyét ismét platánok vegyék át.
Számomra ez nem egyszerű fapótlás, hanem egy történeti szerkezet lassú, türelmes helyreállítása.
A hársak csendje a temetőkertben
A Széchényi-mauzóleumnak otthont adó temetőkert egészen más világ. Itt nem a reprezentációé, hanem a csendé és az emlékezésé a főszerep.
A nagycenki hársak története egészen Barkóczy Zsuzsannáig és az 1754-ben kialakított Hársfasorig nyúlik vissza. A hárs Nagycenken ezért nem egyszerű fafaj, hanem a település történeti emlékezetének része.
A hárs évszázadokon keresztül a védelem, az emlékezés és az összetartozás fája volt. Szív alakú levelei miatt különösen erős szimbolikus jelentést hordozott, miközben árnyékot, nyugalmat és közösségi teret adott az embereknek.
A temetőkertbe 10 darab 'Szeleste' ezüsthárs (Tilia tomentosa 'Szeleste') került kiültetésre.
A választás szakmailag is indokolt volt. Az ezüsthárs jól viseli a szárazabb, melegebb környezetet, kiváló várostűrő képességgel rendelkezik, elegáns habitusa pedig méltó módon illeszkedik a mauzóleum környezetéhez.
De számomra legalább ennyire fontos volt az is, hogy ezek a fák továbbvigyenek valamit abból a történeti és lelki örökségből, amely Nagycenket különleges hellyé teszi.
A nyári virágzás illata, a lombkorona mozgása és a méhek halk zümmögése olyan térélményt ad, amelyet nehéz műszaki leírásokban megfogalmazni, de a hely szelleméhez szorosan hozzátartozik.
Gömbkőrisek az iskola előtt
A program harmadik elemeként a Széchenyi iskola előtti szakaszon történt fasortelepítés.
A forgalmas út és a meglévő infrastruktúra miatt itt olyan fafaj alkalmazására volt szükség, amely egyszerre bírja a városi környezetet, ugyanakkor rendezett és emberléptékű karaktert ad a térnek.
A területre 6 darab 'Mecsek' gömbkőris (Fraxinus ornus 'Mecsek') került.
Ez a fajta szabályos, sűrű gömbkoronát nevel, jól viseli az út menti környezetet, és hosszú távon sem okoz konfliktust a légvezetékekkel vagy az épített infrastruktúrával.
Tavasszal külön öröm volt látni, ahogy az alattuk nyíló hagymások együtt kezdtek működni az új fasorral. Ilyenkor érzi az ember igazán, hogy egy település zöldfelülete nem különálló elemekből áll, hanem élő kapcsolatokból.
Főkertészként számomra Nagycenken a legfontosabb feladat nem egyszerűen új fák ültetése.
Sokkal inkább annak a történeti és tájképi gondolkodásnak a továbbvitele, amely ezt a települést egykor különlegessé tette.
A fák lassan nőnek. Egy fasor nem néhány évre születik, hanem generációkra.
Talán ezért érzem úgy, hogy amikor egy ilyen helyen dolgozunk, akkor valójában nemcsak a jelennek dolgozunk, hanem azoknak is, akik majd évtizedek múlva sétálnak ezek alatt a lombok alatt.